Az elején szeretném felhívni a figyelmet három fontos dologra az akváriumi halak etetésével kapcsolatban. Az első számú szabály, hogy ne használjunk csúzlit! Másodsorban, nem kell koncentrált etetést csinálni, végül, de nem utolsósorban, a földes szunyi nem nyerő! A viccet félretéve, az akvarisztikában megvan az a nagy előnyünk a horgászattal ellentétben, hogy saját szemünkkel látjuk, hogy azt, amit etetünk valóban meg is eszik-e a halak. Ezt ugye a tóparton csak sejtjük, vagy inkább csak reméljük. Mivel saját szemünkkel tapasztaljuk mi az, amit szeretnek és mi az, amit kevésbé, gyorsan kialakíthatunk egy változatos, halaink által kedvelt étrendet. Díszhalaink etetése az akvarisztika egyik legérdekesebb mozzanata. Ilyenkor pikkelyes kedvenceink megélénkülnek, még a rejtőzködő halak is előbújnak rejtekükből. Egymás elől kapkodják el az aláhulló, finomabbnál-finomabb falatokat, vagy hosszasan kergetőznek egy-egy csábító darabbal a szájukban. Felemelő érzés azt tapasztalni, hogy az eleinte oly félénk akváriumlakók lassan nem csakhogy megszokják jelenlétünket, de közeledésünkre olyan lázba jönnek, mint az eb, aki hazatérő gazdáját üdvözli. Lássuk tehát, miként tudunk leginkább halaink kedvében járni.

A halaknak kínált táplálék minősége és mennyisége fontos tényező. Csupán annyi táplálékra van szükségük, amennyit néhány perc alatt el tudnak fogyasztani. A maradékból szennyeződés lesz, bomlása fogyasztja az akvárium oxigénkészletét és mérgezi a vizet. Véletlen balesetek előfordulhatnak, ilyenkor vízporszívóval vagy vízleszívó csővel könnyen kiszívhatjuk az aljzatról a felesleges eleséget. Semmiképp ne hagyjuk ott, mert rengeteg kárt okozhatunk vele, ami akár a halaink életébe is kerülhet.

A halak viszonylag jól bírják a koplalást. Pár napig, akár egy hétig is elkeresgélnek, de hosszabb időre azért ne hagyjuk őket étlen. Vagyis ha több hetes bojlis túrára utazunk, gondoskodjunk táplálásukról. Az semmiképp sem jó megoldás, hogy indulás előtt degeszre etetjük őket, mert nem fognak tudni sokkal többet enni, mint amennyit egyébként is szoktak. A maradék az aljzaton fog elbomlani. Csak annyit adjunk, amennyit egyébként is szoktunk. Hosszabb távollét esetén igénybe vehetünk emberi vagy gépi segítséget. Amennyiben a szomszéd Rózsika nénit bízzuk meg, nagy az esélye annak, hogy azonnal hízókúrára venné „vézna” halainkat. Megelőzendő a bajt, mérjük ki előre a napi adagokat, mondjuk kólás kupakokba. Ezzel a módszerrel elkerülhetjük azt, hogy hazatértünkkor egy túletetett és bebüdösödött akvárium várjon minket. Esetleg beruházhatunk egy automata etetőre is. Ezt ajánlatos egy pár nappal az indulás előtt beüzemelni, hogy ellenőrizhessük működését, és hogy beállíthassuk a megfelelő mennyiségű adagokat.

A díszhalak jó egészsége nagymértékben függ a helyes táplálástól. A megfelelő táplálék kiválasztásához ismernünk kell halaink természetes táplálékait és testfelépítését. A természetben általában rovarok és lárváik, férgek, algák, növények, gyümölcsök alkotják a díszhalak étrendjét. A műeleségek általában e táplálékok kiváltására szolgálnak. A halak testfelépítéséből adódóan három táplálkozási formát különböztetünk meg. Az egyenes hátú, felső szájállásúak a víz felszínről csipegetnek, a hajlított hát- és hasvonalúak középen álló szájjal inkább a vízközt táplálkoznak, míg a lapos hasú lefelé irányuló szájú halak inkább a talajról keresgélnek.

A díszhalak táplálékait négy fő csoportra oszthatjuk.

1. Száraz műeleségek
2. Szárított vagy liofilizált természetes eleségek
3. Fagyasztott eleségek
4. Élő eleségek

1. Száraz műeleségek

A különböző halak, a ragadozók, a növényevők vagy a mindenevők, a felnőttek és az ivadékok számára egyaránt létezik megfelelő eleség lemezes, granulált vagy tabletta formájában és ezeken belül is szédítő választékú íz- és beltartalommal. A kínálat egy része már az áruházban is elérhető.

Lemezes díszhaltáp

Magas tápértékű, vitaminokkal dúsított univerzális eleség. Etetéskor pár percig a víz felszínén lebeg, ezáltal a felső szájállású halak kényelmesen fogyasztják, később lassan süllyedve az egész vízoszlopot bejárva a fenékre süllyed. Így a közép- és az alsó szájállású halaknak is adható. Szétmorzsolva az ivadékhalak is képesek elfogyasztani.

Összetétel:
Nyers fehérje: 40%
Emészthető fehérje: 38%
Nedvesség: 6%
Nyers zsír 2,5%

Szemcsés díszhaltáp

Alsó szájállású, főként vízfenékről táplálkozó díszhalaknak készült eleség. Ilyenek például a Corydorasok, közönséges nevükön páncélos harcsák vagy házmesterhalak, melyek tartása viszonylag könnyű. A fenék állandó turkálásával, a lesüllyedt maradék elfogyasztásával rengeteg munkát takarítanak meg nekünk, ezért tartásuk a legtöbb akváriumban ajánlott.

Állati és növényi fehérjéket, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges díszhalak tartásához. A színezés célja, hogy halaink könnyebben megtalálják az aljzat közé szorult szemcséket. Az eleség felkutatása kiváló elfoglaltságot nyújt kedvenceinknek. Etetéskor naponta egy alkalommal annyit szórjunk a medencébe, amennyit a halak néhány perc alatt elfogyasztanak.

Összetétel:
Nyersfehérje: 20%
Nedvesség: 10%

Az eddig felsorolt eleségek univerzális, a legtöbb halfajnak etethető táplálékok. Készülnek azonban speciális, kifejezetten egy adott halfaj igényihez igazodó eleségek is. Ilyen például a sügértáp vagy az aranyhaltáp, de kifejezetten ivadék- és növendékhalak részére is fejlesztettek ki műeleséget.

Rio Aranyhaltáp

Alsó szájállású, főként vízfenékről táplálkozó díszhalaknak készült kiváló minőségű eleség. A mikro pelletek magas halliszt tartalmát kifejezetten akváriumban vagy kerti tóban tartott aranyhalak igényeihez igazították. Kiváló horgász etetőanyag adalék, és bár apró mérete miatt nem szelektál, sokáig helyben tartja a halakat. Horgászataim során gyakran csúzlizom kukoricával, vagy csontival vegyítve. Halkan jegyzem meg, hogy olcsóbb, mint a legtöbb horgászpellet.

Összetétel:
Nyersfehérje: 46%
Nedvesség: 8,9%
Nyers zsír: 15,1%
Hamu: 9,8%

2. Szárított vagy liofilizált természetes eleségek

A liofilizálás a ma létező legkorszerűbb szárítási eljárás, mellyel a lehető legkisebb károsodással szárítható a táplálék. A liofilizálás lényege, hogy az eleséget lefagyasztás után, vákuumtérben fosztják meg víztartalmától. Az eljárás drágább ugyan, mint a szárítás, de a végeredmény összehasonlíthatatlanul jobb minőségű lesz, mivel megmarad az eredeti íz, vitamin- és rosttartalom. Nem véletlen, hogy az űrhajósok is liofilizált ételeket fogyasztanak az űrben.

Lio tubifex

Fagyasztva szárított (liofilizált) csővájó féreg (tubifex). A csővájó féreg 1-7 cm hosszú, vékony gyűrűsféreg, a földigiliszta vízi rokona. Ahol tömegesen fordul elő, az iszapból kiálló himbálódzó sűrű féregtelep, nemegyszer rózsaszínű, hullámzó szőnyeget alkot. A kis kockákba préselt eleséget szétmorzsolva, vagy akár az akvárium oldalára tapasztva kínálhatjuk halainknak. Napi 1-3 alkalommal annyit etessünk, amennyit halaink pár perc alatt elfogyasztanak.

Összetétel:
Nyers fehérje: 41%
Nedvesség: 6,7%
Nyers zsír: 16,3%

Lio vörös szúnyoglárva (Chironomus)

A horgászok körében „misztikus-szuper-aduász” csalinak elkönyvelt eleség nem maradhat ki a díszhalak étrendjéből sem. Ezt az eleséget keresik legszívesebben természetes környezetükben is a halak. A miértre a válasz a magas fehérjetartalomban és a halak számára ellenállhatatlan ízben rejlik. Viszonylag nagy mérete miatt kistermetű díszhalaknak érdemes kicsit szétmorzsolni.

Összetétel:
Fehérje: 60%
Szénhidrát: 10%
Zsír: 10%
Ásványi anyag: 10%
Kitin: 1,5%
Nedvesség: 6%

Szárított vízibolha (Daphnia)

A halak természetes élőhelyein nagy mennyiségben megtalálható ágascsápú rákok. A hazánkban forgalmazott szárított vízibolhák a volt Szovjet tagállamok, cukorgyárainak derítőtavaiból származnak. Magas kitintartalmú, sokáig a víz tetején lebegő kiegészítő eleség. Felső szájállású díszhalak részére adható táplálék. Sokan használják a tüskés bolharákkal egyetemben bojli adalékként is, igen nagy eredménnyel. Arra azonban vigyázni kell, hogy ha túl sokat adunk a bojlikeverékhez, lebegővé teszi azt.

Összetétel:
Nyersfehérje: 30,3%
Nedvesség: 7,9%
Nyers zsír: 3,5%

Tablettás eleségek

Hatalmas a választék a különböző tablettás termékekből. Célszerű az akvárium üvegére tapasztani, így az etetés még látványosabb.

3. Fagyasztott természetes eleségek

Igen jó minőségű eleségek, általában kis kockákban adagolva.

Létezik belőle vörös, fehér és fekete szúnyoglárva, vízibolha, tubifex, krill, trópusi mix és még sok egyéb, mi hal szem-szájnak ingere. Nagy előnye, hogy állaga, íze a lehető legjobban hasonlít a természetes eleségekhez, és hogy sokáig eláll a mélyhűtőben. Ezért bőven lehet belőle tartalékolni. Egy-egy fagyott kockát a vízbe, vagy az akvárium üvegére nyomva folyamatosan oldódik, hosszan tartó elfoglaltságot nyújtva halainknak. Ajánlott a még nem ismert típusokat egy kis tálkában felolvasztva kipróbálni. Ha túlságosan színezi a vizet érdemes a későbbiekben is külön kiolvasztani, és egy teaszűrőben átmosni. Ezután bemosni az akvárium vizébe, így nem viszünk feleslegesen szennyeződést az akváriumba.

Létezik fagyasztott hal is a kereskedésekben, ami inkább teknősök etetésére szolgál, de egyes ragadozó halfajok elfogadják ezt is.

4. Élő természetes eleségek

Sok akvarista esküszik rájuk, mások messziről elkerülik. Az igazi nagy előnye frissességében rejlik. Hátránya viszont, hogy rengeteg fertőzés bevihető vele az akváriumba. Sokszor a frissen begyűjtött tubifex vagy szúnyoglárva egy szennyvízkifolyó közvetlen közeléből származik. Tehát ha szeretnénk élő eleséggel etetni, ajánlatos előtte jó alaposan átmosni. Sajnos azonban a lárvák köztigazdaként hordozhatják egyes halélősködők lárváit, amelyen a mosás nem sokat segít.

Készíthetünk azonban mi magunk is fekete szúnyoglárva tenyészetet. Nem kell más hozzá, csak egy esővízzel teli hordó vagy dézsa. Öntsünk bele egy kevéske sűrített tejet, mert ez beindít egy folyamatot, melynek során olyan csillós egysejtűek szaporodnak el benne, melyek a szúnyoglárva legfőbb táplálékát adják. A hamarosan megjelenő imágók petéiből gyorsan kellő méretűvé fejlődött csípő szúnyoglárvákat sűrűszövésű hálóval könnyen lehalászhatjuk.

Vízibolha (Daphnia)

Élő Daphniát pár üzlet is árusít, de planktonhálóval foghatunk mi is a lakóhelyünkhöz közeli tavakból. Egy olcsó planktonhálót bárki össze tud állítani magának. Nem kell más hozzá, mint egy szitaszövet, amit úgy erősítsünk egy fém karikára, mintha merítő hálót készítenénk. Úgy fog kinézni, mint Pampalini lepkehálója, ezért buszon ne nagyon mutatkozzunk vele. Keressünk fel a lakóhelyünkhöz közel eső, halmentes tavacskát, és a part mentén haladva, „fektetett nyolcast” leíró mozdulatokkal halásszuk le a víz felszíni rétegét. Ügyeljünk arra, hogy ne keverjük fel az aljzatot. A hálót kifordítva tartalmát öblítsük egy vízzel félig töltött fedeles etetőanyagos vödörbe. Ebben haza tudjuk majd szállítani a friss vízibolhát. Nagy előnye, hogy a halak által azonnal el nem fogyasztott vízibolhák nem szennyezik az akvárium vizét, sőt ülepítő-, szűrő szervezet révén, hozzájárulnak az akvárium vizének tisztulásához.

A Daphnia gyűjtése közben persze más, nemkívánatos vendég is a hálónkba akadhat, ezért óvakodjunk az olyan, akváriumban nem szívesen látott élőlényektől, mint a hidrák és az egyéb ragadozó vízi állatok… Halainkra nézve végzetes lenne például, ha egy nagyobb szitakötő lárvát, csíkbogár lárvát vagy valamilyen ragadozó vízi poloskát vinnénk haza. Ezek ugyan rendkívül érdekes állatok, de halakkal együtt semmiképpen sem tarthatók.

Ugyanakkor az élő eleség begyűjtése közben fogott „békés” vízi élőlényekkel, ha akarjuk, tovább bővíthetjük akváriumunk faunáját. Erre a célra a kis termetű és halainkat nem zavaró állatok közül azok jöhetnek szóba, amik azért elég nagyok ahhoz, hogy ne váljanak nyomban haltáplálékká. A puhatestűek közül elsősorban a kisebb csigák ajánlhatók, a kagylók – kívánatos szűrő tevékenységük ellenére – nem akváriumba valók. A vándorkagyló legalább nem túrja szét az aljzatot, sokáig azonban rendszerint az sem bírja az akváriumi környezetet

Kevésbé agresszív halak közé izgalmas lakóként betehetünk pár pontusi tanúrákot, amik mint édesvízi garnéla (nem garnéla!) színesíthetik akváriumunk faunáját. A vékony lábak, hosszú csápok persze nem bírják a halak csipkedését, ezért agilisabb halak esetén inkább „masszívabb” rákocskákkal próbálkozzunk: a pajzsosrákok, a bolharákok és a vízi ászka is megél akváriumban, utóbbi különösen a sűrűn benövényesített medencében érzi jól magát.

A rovarok közül is találhatunk olyanokat, amik már (halaink függvényében) nem veszélyeztetettek, és amik halainkat sem fenyegetik. Ilyenek például a növényi táplálékon élő búvárpoloskák, amik mókás evickélésükkel hozzájárulnak az akvárium nyújtotta „műsorhoz”. Kisebb csíborfajok is tarthatóak, már ha találnak elég fonalas algát maguknak… de csak az imágók, a lárváktól óvakodjunk, mert azok „csíboréknál” is ádáz ragadozók. Ha rovarokat telepítünk a medencébe, vegyük figyelembe, hogy a kifejlett állatok többsége röpképes, és a természetben gyakran el is hagyja a vizet (a jól záródó tető alapkövetelmény, vagy a betelepítésüktől tekintsünk el).

Földigiliszta

Ugye nem kell mondanom, milyen finom csemege ez is a halak számára. Közepes vagy nagytestű akváriumi halak szívesen fogyasztják. Az akvarisztikában inkább a vékony gilisztafajok etetése kedvelt.

Csontkukac, és pinki

Ezt a finomságot sem kell senkinek bemutatnom. A nagyobb méretű akváriumi halak is szívesen fogyasztják. Sajnos szeret az aljzat réseiben elbújni, ezért figyeljünk oda az etetéskor.